Sajnos ez is lehet alultápláltság következménye. Gondolhatjátok: butaságokat beszél a doktor, hiszen itt valami túl van azon a határon, ami kívánatos, nem alatta. A válaszom: mennyiségben igen, minőségben nem!
Mi is történik? Táplálék annyi áll a rendelkezésünkre amennyit kívánunk, de vajon milyen minőségben? Gondolkodjunk egy kicsit biokémiai vagy élettani szempontból! Megvesszük a finom, szépen csomagolt, kívánatos táplálékot az üzletben. Előkészítjük, leülünk és élvezettel elfogyasztjuk. Leér az emésztőrendszerünkbe, ahol felbomlik elemeire és nekiindul az elosztása szervezetünk éhező alkotói között.
A sejtjeink csodálkoznak: mennyi zsír, mennyi szénhidrát! Na de hol vannak azok az alkotók, amiket mi rendeltünk? Megint a rosszfajta sejtfal építőelemek érkeztek! És kevés a nyomelem, ami a sejtszintű folyamatok finomhangolásához elengedhetetlen! Nem is beszélve a vitaminokról! Hát elfelejtették ott fönt, hogy olyat mi nem tudunk gyártani? Anélkül pedig csak selejtes elemek keletkezhetnek. Igaz, hogy az egy ideig nem látszik, no de utána valahol megjelenik a baj!
A központi egység – vagy ahogy mi hívjuk: az agy – egyszer csak azt gondolja: ’Éhes vagyok!’ esetleg még azt is: ’Már megint?’ és parancsot ad a mozgatórendszernek, ami odaviszi a hűtőszekrényhez, vagy a spájzhoz és hamarosan ott díszeleg az asztalon a kívánatos, illatos, ízletes étel. Csak az ásványi anyagok, vitaminok és bizonyos mikroorganizmusok hiányoznak belőle.
Elégedetten megesszük a finomságot, jó sok szénhidrátot viszünk be és kezdődik minden elölről.
Ezért mondja egy nyugdíjas orvos nektek: Az egészségügy akkor kell, hogy kezdődjön, amikor még egészséges vagy. Tanulással, odafigyeléssel. Amikor orvoshoz fordulunk, onnan az már betegségügy. Figyelj az egészségedre leginkább akkor, amikor egészséges vagy.